Update szeptember közepéről

Azt hiszem hetek óta nem írtam, de tényleg büszke vagyok magamra, mert én már az elején megmondtam hogy így lesz. Amellett hogy nem történt említésre méltó, ennek az oka elsősorban olyan egyszerű, hogy nincs rá időm. Akinek nagyon hiányzik írhat emailt, arra válaszolok, mindig prioritása van a bloggal szemben.

Ezt a szép természetes színű sütit csak úgy ideteszem elrettentésnek, ugye szép?

Csak a rend kedvéért megemlítem a Mellow Mushrooms nevű pizzériát ahol két hete voltunk, én akkor először; kifejezetten finom volt, fotó mondjuk nincs, nem volt nálam telefon, mert szakadt az eső és nem vittem. Ennyit erről.

Repjegy
Megvettem a repülőjegyeket januárra és májusra. Pillanatnyi állapot szerint december 22-én fogok legközelebb hazaérkezni és január 10-ig maradok otthon. Végleg(?) pedig 2011 május 30-án hagyom el Nashville-t. A jegyárak érdekesen alakultak, eddig vettem 3 pár Budapest-Nashville retúrt, amiket mindig forintban számoltak el mert a kiindulási ország pénzneme számít, az árfolyam pedig nagyjából ugyanolyan volt. Szóval csak az évszaknak megfelelő a szórás, így néz ki: május-augusztus 225.000 Ft (nyári főszezon), augusztus-december 235.000 Ft (karácsony) és január-május, 169.000 Ft (semmi). Szóval nem mindegy mikor jön-megy az ember. Gondolkodtam hogy idetegyem-e az útvonalakat, de ideteszem, nincs benne semmi titok.

A többiek azt mondják, hogy a karácsonyi menet elég necces lesz, a hazamenők közül én maradok itt a legtovább, a többiek egy héttel korábban már elmennek. A baj csak az, hogy karácsony előtt minden járat tele van, ezért ha rossz idő miatt nem tud felszállni egy gép addig amíg a pilóták ébrenléti ideje engedi, akkor akár 3-4 napra is ottragadhat az ember egy reptéren, nem tudják másik járatra áttenni. Tavaly volt is aki így New York repterén töltötte a Szentestét. Nekem New York biztosan nem fog megadatni mert nem arra megyek (jobb is, a JFK borzasztó hely…), de Detroitra még van esélyem, az is eléggé északon van, lehet hogy lesz hó. Azért remélem nem így lesz.

Pók
És a póktéma újból; Facebookon már megijesztettem vele akit lehetett. Két hete vasárnap reggel felébredtem 6:30-kor, kimentem inni, mondtam Sanyinak aki ott pakolászott, hogy még visszafekszem egy picit, elindultam a szobám felé, viszketett a nyakam, odanyúltam, és ezt löktem le a fülem mellől:

Így nem tűnik annyira vészesnek, élőben azért elég randa. Ami mégis vészes benne, hogy ez egy brown recluse spider, amiről már megemlékeztem itt korábban, a csípése elég veszélyes, ezzel riogatott minket mindenki. Akinek jó a fantáziája az képzelje el, akinek nem jó az írja be a Google képkeresőjébe, linkelni továbbra sem vagyok hajlandó. A hadonászás hatására kicsit összegyűrődött és elpusztult szerencsére mielőtt megcsípett volna, a képen már zacskóban látható, mert eltettük, bevittük a menedzsment-irodába megmutatni. A néni megnézte, megállapította hogy ez tényleg brown recluse (=”barna remete” egyébként), ott a hátán a kehely- vagy hegedűforma, arról lehet megismerni. Ki is hívta nekünk a “Pest control”-t; ők a “kártevőfelügyelet“.

Én alapvetően nem szeretem a nyolclábú teremtéseket – nem mintha a hatlábúakat szeretném, de azoktól nem félek. A pókoktól kicsit igen, főleg hogy ennek tényleg kicsit kockázatos a csípése, bár azt mondják ha időben orvoshoz megy vele az ember és semlegesítik a mérget, akkor jó eséllyel nyomtalanul meg tud gyógyulni. Hát jó, de az azért mégsem járja hogy a fejemen mászkálnak ezek éjjel, úgyhogy ijedtemben még aznap rendeltem neten egy 24-es csomag pókcsapdát. Kiraktam párat, meg az írtók is kiraktak vagy 10-et, meg be is szórták valami porral a lakás néhány pontját, de azóta nem láttunk ilyen pókot, másfélét igen, de az mindegy. Ilyen a csapda meg a pók; akit érdekel kattintson, ez a videó teljesen nézhető: http://www.youtube.com/watch?v=r8R9Dv9T9aQ
Amúgy a link – és így a csapda ötlete is – Pljuskintól származik, akinek kösz ezúton.

Nagytakarítás
Ez a pókosdi váltotta ki a nagytakarítás gondolatát, amit meg is ejtettünk egy kölcsönporszívóval még mielőtt múlt héten jöttek a karbantartók. Egy ideig rend és tisztaság volt utána, de gyorsan elmúlik az ilyesmi, főleg a rend. A karbantartók előzetes várakozással ellentétben nem kötötték be a szárítónkat a szellőzőhöz, úgyhogy azt azóta megoldottunk magunk, már az is működik. De legalább kiszedték a konyhamalacból a féldecis pohárkát ami beleesett és a maradékkal együtt véletlenül ledaráltam :)
(A konyhamalac a mosogató alatt van az egyik lefolyóra szerelve, és a bemenő nyílása épp akkora hogy a felgyülemlő evőeszközök meg a felespoharak bele tudnak mászni. Ez van.)

Megnéztük múlt hétvégén a Shutter Island c. filmet. Nem volt rossz, sokban hasonlít az Inception-re, például abban is, hogy (angol) felirat nélkül csak az vágjon neki aki tud is angolul, én ezt nem állítom magamról, mert nem értettem teljesen, párszor vissza kellett tekerni, és újra meghallgatni egy-egy párbeszédet.

Itt egy kép egy indiai sütispecialitásról, amit Tihamér barátnője, Swati készített mikor filmeztünk. A fűszerezése nekem elég extrém volt, általam soha nem érzett ízek hemzsegnek benne nagyon intenzíven. Csinált guacamole-t meg gyümölcssalátát is, azok viszont nagyon finomak voltak :)

Ha már megint a kajáról van szó, akkor ezt még megörökítem itt: azt hittem hogy nem létezik olyan felvágott amit én ne ennék meg, úgyhogy bátran szoktam kísérletezni bevásárlásnál. Hát, tévedtem. Sikerült egy csomag olyan marhafelvágottat venni, amit nem hogy megenni, de még a közelébe menni se nagyon tudok. Az van írva hogy “Roast Beef – French dip”, és ez úgy hangzott mint ami még akár finom is lehet, ehelyett ami a dobozban volt, az szabályosan büdös, meg se tudtam kóstolni. Pedig nem volt romlott. Még elajándékozni is nehéz volt, szóval nem bennem van a hiba. Tehát a “French Dip” ízesítésű felvágottat ezentúl kerüljük, ez a tanulság.

Chicago – időbeosztás
Pár hete tervezzük már néhányan, hogy egy hétvégén ellátogatunk Chicago-ba, de már többedik alkalommal hiúsul meg. A suli nagyon belendült az utóbbi két hétben, jövő héten tesztet írunk, mindhárom tárgyamból hemzsegnek a házi feladatok, kiselőadások, az olvasnivalókról nem is beszélve. Az utóbbi két hétben körülbelül 4-5 órát sikerült dolgozni a projekten ami miatt elvileg itt vagyok, tényleg durva ez most, de nem sajnáltatni akarom magam, általában nem azért vagyok este 10-11-ig a munkahelyen mert annyira dolgoznék, hanem mert elúszik az idő felesleges dolgokkal. Például: volt egy házi, ahol egy liftszimulátor programot kellett írni (egy belső és külső hívásokra reagáló, kb optimális kiszolgálóalgoritmussal működő lift véges automatáját kellett implementálni tetszőleges kódnyelven), ami mondjuk egy 2-3 órás munka ha szövegesen működik az egész (csak kiírja hogy hol a lift, nem pedig megjeleníti stb..), ehelyett gondoltam egyet, és csináltam neki grafikus felületet, mozgó, animáló lifttel. Aki már csinált ilyet az tudja hogy ez nem két perc, pedig ez nyilván nem volt elvárás.

Azon gondolkodtam, hogy mekkora áldás lenne, ha tudnék igénytelenül megcsinálni dolgokat, és csak összecsapni mondjuk egy ilyen jelentéktelen házit. Szép dolog, hogy az ember alapos meg precíz, de néha nagyon hasznos lenne. Majd igyekszem megtanulni…

Lehet hogy mostanra ez minden mondanivalóm, illetve jövök még egy munkatémájú posttal – csak emlékeztetem magam. Az eddigiek alapján mondjuk nem is tippelnék hogy az mikor fog megszületni, most épp kb 4 dolgon dolgozom egyszerre – házik, projekt és “egyéb” kategóriában. Csak az a megnyugtató, hogy az Airbus két hete nem válaszol a kérdéseinkre, úgyhogy akár rájuk is lehet fogni, ha kérdezné valaki hogy a projekt miért nem halad gyorsabban. (De nem kell neki gyorsabban haladnia egyébként, mert elég gyorsan halad, szóval még csak kérdezni sem fogják.)