Pótlás 1. – Tárgyak, suli

Pótlás
Van egy előnye annak, ha másfél hónap távolságból mesélek dolgokról: így rövidebben fog sikerülni. Írtam egy listát, hogy mikről akarok mesélni, úgyhogy most pár postra széttördelve ezek következnek.

Tárgyak, suli
Az elmúlt 6 hét elég sűrű volt, meg kissé monoton is. Az életritmusom is furcsán alakult néha, volt hogy hajnali 1-kor még a munkahelyen dolgoztam, ami nem baj, csak volt hogy utána másnap reggel 9-kor már újra, ami meg nem annyira egészséges. De már nagyjából helyreállítottam a rendszert, a félév a végéhez közeledik, mostantól már inkább a projektben lesz hajrá, a tárgyak neheze megvan.

Tartottam előadást a Real-Time tárgyból megint, felteszem a prezentációt, mert a múltkorit is feltettem, ez most kicsit más téma. Ne nézze meg, csak akit érdekelnek a vezetéknélküli szenzorhálózatok. A forráspublikáció tartalma egyébként zseniális szerintem.
Radio Frequency TOF distance measurement for low-cost WS localization

Most kedden megint előadást tartok – most másik tárgyból.
Volt még egy érdekes házi feladat, leírom mi, akit nem érdekel, az ugorjon át egy bekezdést.

Egy olyan valósidejű rendszert kellett programozni, ahol egy tankot vezérelünk 2 dimenziós pályán, közben véletlenszerűen rakétákat lőnek ránk. A keretrendszer adott, a tank viselkedését kell megírni. A rakéták helyzete a radar megadott hatósugarán belül kiolvasható, számolni kell a pályájukat a mintavételek alapján, majd megfelelő kormánymozgással és gázadással reagálni, hogy ne találjon el. Egyszerre több rakéta jön. Persze közben a falnak nem lehet nekimenni, stb. Ezen jól lehet demonstrálni, hogy milyen egy real-time probléma, ha épp a kormányzást végző kód fut, akkor nem olvashatok a radarról, ha épp a radart olvasom, attól a tank még gyorsul a korábban beállított gáznak megfelelően, és ha nem nézem elég gyakran a falat, akkor nekimegyek. Ilyesmi. Az időzítés a lényeg tehát. Az “összecsapás” vicces volt, 5 percre engedtük össze a tankokat, az nyert aki a végén a legkevesebb találatot kapta, persze a találattól csökken a radar hatósugara.. meg még lehet bonyolítani – a végső projektháziban például mindenkinek több tankja lesz, és a csapatok fognak lövöldözni egymásra.

Időjárás, egyéb
Az időjárás lényegében nem változott Nashvilleben, reggelente fagy van, de vasárnap délutánonként ugyanúgy rövidnadrágban és pólóban futottam a parkban – már amikor. Apropó, a futócipő amit vettem nagyon szuper, az egy jó ötlet volt. És már nem is találom olyan unalmasnak, csak ha elfelejtek zenét vinni.

Szóval az idő változó, de klassz, hogy ennyit süt a nap. A kocsi is rendben van, a reggeli hidegekkel sincs baja, bár folyamatosan és ütemesen fogyasztja a motorolajat, dehát az pótolható, ezt leszámítva pedig semmi panaszom nincs rá. A “Check engine!” lámpa például szeptemberben égett legutóbb, mostanra teljesen meggyógyult :)

Dr. Hermann Kopetz
Már az előző postban szerintem megemlítettem, október közepén volt egy egyhetes szeminárium, ahol a bécsi egyetem professzora az új könyvét tesztelte, és egy féléves anyagot leadott 5 nap alatt. Nem mondom, hogy nem volt unalmas, viszont hasznos is volt. Főleg azt a fejezetet olvastam el amelyikről nekem kellett véleményt írnom, de tetszett a megközelítés. Ideteszek egy képet a bácsiról, aki egész héten így mosolygott; nem tudom, hogy bírta..

Van csoportkép is a résztvevőkről, amin olyan rettenetesen álmos és unott arcot vágok, hogy az igazán méltatlan, úgyhogy ide sem teszem. Ennyi október közepéről, hamarosan folytatom. Így több rövid post talán emészthetőbb…

Arra gondoltam…

… hogy majd az előző post egy hónapos fordulójának ünnepére írok egy újat. Még pár nap. Nincs rá időm sajnos – meg lehet, hogy lusta is vagyok :) Írtátok páran, hogy jöhetne már, hát, hamarosan… Igyekszem hétvégén.

Addig is ideteszem az új Micimackó előzetesét. Kapcsoljatok át HD-ra :)

Először nem tudtam honnan ismerős a zene, de ez bizony Keane.

update:
8 perccel ezelőtt megérkezett az a dokumentum az Airbus-tól amire július közepe óta várunk, úgyhogy… nem tudom lesz-e post a hétvégén, lehet hogy most inkább munka lesz.

October so far

Disclaimer: nagyon hosszú post, RENGETEG képpel. Van link is, meg videó, meg kutyafüle is (hm, kutyafül tényleg van benne egy helyen) – cserébe ritkán van ilyen » nem kell egyből végigolvasni, részekre van osztva, meg lehet állni és a maradékot eltenni későbbre :) Hajrá.

Ezzel a képpel kezdenék, Nashvilleben ugyanis gyönyörű idő volt az elmúlt két hétben. Itt lakunk.

Kellemesen hűvös, de szikrázó napsütés van már régóta. Ilyenben különösen nagy élmény bent ülni és programozni / házit írni / egyéb random módon számítógépezni. De azért voltam kint is, ezt nem lehet kihagyni – főleg futni a közeli parkban. Ez nem olyan városligetszerű park, hanem egy majdnem 3000 hektáros erdő pár heggyel. Növényzetileg teljesen olyan mint a Budai-hegység, és így ősszel nagyon szép ez is.

Tele van őzekkel meg mókusokkal, mindig azt hiszem ha ösvényen futok, hogy jön utánam valaki, de csak a mókusok viháncolnak. Láttam benne szép nagy pókot is, még le is fotóztam, de nem teszem ki. És ilyen színesek a levelek, sorbaraktam párat.

És még egy utolsó kép a parkból, aztán ennyi:

Hétköznap mostanság sincs időm szinte semmire, ez nem új. A három kurzus amit felvettem olyan mennyiségű házival jár, hogy a munka, a mozgás és az alvás rovására mennek, általában nem ilyen sorrendben. Hogy mit is csinálok munka címén, azt ha már nem írtam le június óta akkor most azt tudom ígérni annak akit tényleg érdekel, hogy még 2010-ben lesz róla egy post itt. :)

Real-time systems
Jövő héten nem lesznek órák, helyette napi 6 órában egy nagyon érdekesnek szánt szeminárium lesz, amit valami világhírű professzor tart a Bécsi Egyetemről (University of Vienna). Dr. Hermann Kopetznek hívják az illetőt, írt egy könyvet, azt akarja letesztelni élesben. Egy teljes kurzust fog leadni egy hét alatt. Ezt például a Berkeley-n is elvégzi, úgyhogy biztos nagy megtiszteltetés ez  - kár hogy a könyv rettentően unalmas és a real-time rendszerekről szól, amiket meg már kezdek is unni, mert az egyik tárgyam is erről szól. (a real-time rendszerek általában ‘beágyazott’ számítógépek – tehát tipikusan nem PC-re, hanem egy pár centis kártyára forrasztott chipre kell gondolni – amik válaszidőkritikus környezetben működnek, vagyis olyan szoftvert kell hozzá fejleszteni, amely bármilyen körülmények között képes szigorú időkorlátokon belül számítási eredményeket produkálni – pl: ABS rendszer az autóban, pacemaker a mellkasban, szelepvezérlő az űrállomáson. Szóval ez olyasmi amihez vagy tökéletesen ért az ember, vagy a közelébe sem megy.)

Ha már itt tartunk, akkor úgy néz ki az oktatás módszere, hogy tankönyvek helyett legtöbbször publikációkat kell olvasni az adott témában. Pont ez a real-time systems tárgyam az, amiből a félév második felében minden órán egy ilyen publikációt veszünk végig úgy, hogy egy hallgató előadja, de közben lehet kérdezni, és sokszor megállunk megvitatni kérdéseket. A héten tartottam az első ilyen előadásomat, csak az érdekesség kedvéért ideteszem a prezentációt: Implications_of_Classical_Scheduling_Results_For_Real-Time_Systems. Nagyon fárasztó egyébként ilyen 20-30-mégtöbb oldalas publikációkat olvasni, van hogy csak 4-5 oldal / óra tempóval megy..

Chattanoga
Voltunk hétvégén Tihamérral, Gáborral, Tihamér barátnőjével és az ő barátnőjével Chattanogában. Ez számításaim szerint Tennessee állam negyedik legnagyobb városa, délkeleten van a Georgia-Alabama hármashatáron. Van pár látványosság arrafelé, az egyik a Rock City, ami egy sziklaváros, utcákkal, barlangokkal, egész hangulatos. Most éppen Rocktoberfest is volt, ami azt jelenti, hogy voltak asztalok, lehetett sört meg bajor(nak szánt) kajákat kapni, és harmonikás tánczene szólt, amit bajor ruhás emberek játszottak :) Találkoztunk némettel, és azt mondta hogy van egy sör ami finomabb mint két hete Münchenben az igazi Octoberfesten, ez azért meglepő.

Aztán a másik látványosság a “Lookout mountain”, ami azt tudja, hogy jó időben 7 államot lehet látni ha szétnéz az ember. Ezzel kapcsolatban határozottan fenntartásaim vannak, mert a 7-ből 2 jelölt állam több mint 50 mérföld távolságba esik, de 5-öt simán elhiszek a térkép alapján. (Igaz, hogy abban a kettőben pedig már kezdődik az Appalache-hegység, valami derengett is abban az irányban.) Mindegy, a lista elvileg: Alabama, Georgia, Tennessee, South-Carolina, North-Carolina, West-Virginia, Kentucky. Ez még nem az a hely csak majdnem, fent a kilátón elfelejtettem panorámát csinálni. [katt, nagy lesz]

Ez pedig a “Lookout mountain” maga:

Aztán itt van még ennek a hegynek a gyomrában az USA legnagyobb földalatti vízesése – ez nem hiszem hogy önmagában bír bármi jelentőséggel, olyasmi mint az Aggteleki-karszt, de azért van benne egy 50 méteres vízesés (Ruby falls – a felfedező feleségéről van elnevezve). Így nem, de élőben elég jól néz ki.

Aludtunk egyet Chattanogában egy motelban, sétáltunk este a városban meg a Tennessee folyó partján, de aztán másnap az Aquariumot inkább nem néztük már meg, jöttünk vissza, kb 3 óra autópályán. Az utazásból felvettem egy részt, kommentár nélkül, a második fele még nekem is uncsi, úgyhogy csak a feeling kedvéért. Zenét elfelejtettem tenni alá, de én aztán fel nem töltöm még egyszer, legalább olyat tesztek alá ami nektek tetszik :)

Pár random tény
- Az óraátállítás itt egy héttel később lesz mint otthon, úgyhogy egy hétig csak 6 óra lesz köztünk az időeltolódás.
- Az ISIS (Institute for Software Integrated Systems – itt dolgozom) jövő hét hétfőtől költözik egy új, tisztább, szebb, nagyobb, világosabb, menőbb épületbe. Majd fotózok előtte-utána képeket ha el nem felejtem. Ezzel kapcsolatos poén, hogy volt zuhanyzó az új épületben, de felmérték, hogy nem alkalmas mozgássérültek általi használatra, ezért vagy építeni kellett volna egy olyat is, vagy ezt elbontani. Szerintetek melyik lett? Konferenciatermet csináltak belőle. Szóval a 30 bringatároló jelentőségét is vesztette nagyjából.
- Pár hónapig égett Lajos (zöld Nissan Altima ’97) “Check-engine!” lámpája, de tök jó hír hogy két hete gondolt egyet és elaludt. Meggyógyult. (Vagy elromlott a lámpa is.)
- Hamarosan 5 hónapja lesz, hogy itt vagyok, és még kettő míg újra otthon járok. (delta.com -”64 Days Until Departure”)

Főzés
A hétvégén megint főztem, de most nem dokumentáltam annyira részletesen, nem akarok tényleg átmenni gasztroblogba, ráadásul szétfőztem a rizst, úgyhogy nem is lett valami szép. De finomnak finom. A cél az volt, hogy a “rakott kel” nevű ételt készítsem el, de kelkáposzta nélkül, mert az nem finom, viszont a tepsis-rizseshús tejföllel igen. A hibáról egyébként azt tehet, hogy alig találtam olyan rizst ami nem valami speckó instant/zacskóbanfőzős/mikróbanelkészülős, és valami olyat sikerült venni, ami végül 15 perc alatt szétfőtt. Azért egy képet megengedek róla ehelyütt, tudom hogy nem szép, de finom.

Woven hand – Memphis
A Woven hand nevű együttes egy rock-folkrock-experimental felállás, amit Soma biztos jobban tudna definiálni. A dolog középpontjában az igen karizmatikus David Eugene Edwards áll. Nem régiben barátkoztam meg vele, és azóta azt gondolom hogy tényleg a létező egyik legjobb zene amit csinálni lehet, érdemes meghallgatni. Somától kaptam egy tippet még nyáron, hogy Memphis-ben koncerteznek októberben, ami idestova csupán 200-egynéhány mérföld Nashvilletől, azaz 660km lenne oda-vissza, végig autópálya, de ezt nem kell mondani. Az a jó az USA-ban hogy egyáltalán nem gáz, sőt természetes ilyesmiért ennyit autózni, ráadásul Memphist amúgy is jó ötletnek tűnt megnézni, úgyhogy nekivágtunk; Sanyit sikerült rábeszélni erre az egészre, még most se értem hogyan (ő is megírta a sztorit egy bloggal odébb). A szépséghibája a dolognak hogy a koncert kedd éjjel volt, 10pm-től 1am-ig. Délután 5 körül indultunk, fél 9 körül értünk oda, közben fotózgattam. I40-westbound:

Én látni akartam a Mississippit ha már itt vagyunk, mégiscsak viszonylag emblematikus része “Dél”-nek, meg “Huckleberry Finn kalandjai”, stb… Mivel éjszaka értünk oda, annyit tudok róla mondani, hogy ugyanolyan mint bármelyik másik folyó, de ez valószínűleg nappal is így lett volna. Kép azért van.

Aztán megnéztünk Memphis belvárosát, tele van feketékkel, a főutcán fehér emberrel alig találkoztunk a rendőrökön kívül, azt mondják a bűnözés is sokkal durvább mint Nashvilleben (nem bőrszínes összefüggésre akartam felhívni a figyelmet, az engem nem érdekel).

A másik, amire számíthattunk volna, hogy mindenhonnan Elvis mosolygott ránk.

Beültünk egy étterembe, ami hangulatosnak nézett ki, és ki volt írva, hogy a hamburgereiket az Esquire, a Playboy, meg még melyik néhány magazin ajánlja.

Tényleg finom volt, de hozzá olyan zsíros, hogy már ránézni is egészségtelen.

Na, visszatérve a koncertre, egy kis pubban volt, előre vettem jegyet neten, nem akartam hogy elfogyjon, a srác kezében levő lista alapján rajtam kívül még kb. hárman tettek így. Azt sem kérdezték hogy kérek-e ilyet a kezemre belépésnél.

Háromnegyed órával a kezdés ideje után még alig lézengett pár ember a környéken.

Várakoztunk egy asztalnál, aztán egyszer csak megjelent egy előzenekar, a nevüket sem írom ki annyira borzalmas volt. Nekem koncerten még nem kellett befognom a fülemet sose, de ez olyan hangos és olyan dühítően, hallgathatatlanul ótvar volt, hogy ilyennel még nem találkoztam. Ja, norvégok voltak, és bevallottan noise-music amit csinálnak, elvileg a zaj mögül kibontakozik a dallam – hát szerintem itt a hülyeség bontakozott ki, nem a dallam.. tényleg, nem mondanám ha nem lett volna ennyire gáz. A végére a srác elkezdett a hajával meg a fogával pengetni, közben a földön fetrengett, és felborította a mikrofonállványt is.. de szerencsére fél 12 körül jött a Woven hand.
Edwards valóban karizmatikus, egy szót nem szólt, felmentek a színpadra, és azok a számok úgy szólaltak meg, ahogy kell nekik. Kifogástalan volt. A vonaglós performance is jól megy hozzá, és tényleg: profi produkció, nagyon jó zene. Remélem hallotta az előzenekar is. Összesen kb 30-an voltunk, igazi kiskocsma feelingje volt az egésznek. Megpróbáltam pár képet lőni, de nagyon sötét volt még a teleobjektívnek is. A dobosról sajnos még ilyen képem sincs, pedig remekül tette a dolgát a háttérben.

Toby Mac
Úgy néz ki Toby Mac útbaejti december 3-án Nashvillet a turnéján, még az is lehet hogy elmegyek koncertre. Toby Mac-et itt lehet meghallgatni, keresztyén popzene (CCM).

Még valami
Végül az e heti random termék a Krogerből (szupermarket), házikedvenc-biztosítás – kommentár nélkül:

Ősz van. (most jobb cím nem jut eszembe)

132 napja érkeztem először Nashvillebe. Kb az első 110 napban majdnem elviselhetetlen szauna jellegű forróság volt, aztán egyszer csak egy 1 hetes átmenettel olyan hidegre kapcsolt az időjárás, hogy ha valaki nyáron ezt mondja nekem hogy így lesz, nem vettem volna komolyan. Sikerült is megfázni a napokban, de úgy “mint annak a rendje” – ahogy az Artúr mondaná, csupán egy éjszakára nyitva felejtett ablak miatt. Betegnek lenni nem jó, az az igazság. Főleg ha közben dolgozni kell, meg határidők vannak, ráadásul még most is tart – lassan találnom is kell valami itteni megfelelőt az otthonról hozott Algopyrin helyett, mert elfogy. Na de majd elmúlik, nem panaszkodni akartam :)

Előkerültek a leadott házijaim – vagyis kijavították őket végre, (az enyémet ráadásul némi késéssel a többiekhez képest, mert a tanársegédnek nem sikerült helyes választ adnia arra az egyszerű eldöntendő kérdésre, hogy “van Visual Studio 2010 és .NET 4.0 Framework a gépen amin tesztelni fogsz?”, így először nem tudta megnézni sem amit csináltam. Fura, hogy tetszőleges programozási nyelven le lehetett adni a cuccot, mégsem binárisat kértek, sőt el sem fogadtak binárisat, el sem volt hajlandó indítani ha már fordítani nem tudta..). Mindegy, végül jól sikerült az a lényeg. Meg a héten írt tesztem az “Advanced Real-Time Systems” tárgyból is jó lett. A most péntek este leadott háziban pedig megint benne van úgy nettó három napnyi munkám, remélem jó lesz ez is, mert kb 132 féle módon félre lehetett értelmezni a kiírást. Na ennyi a suliról.

Mutatok megint valami szörnyűséget amit a Kroger szupermarketben fotóztam. A gyümölcspulton szokott lenni ez a cucc…

… színes cukormázba forgatott alma, rajta kívül mogyoró. Vajon ez kinek jutott eszébe?

Aztán szélesedett a magyar paprika kínálata is, már kétféle is van, az egyiken francia felirat is látható, biztos érdekes módon kerül ide – és itt már Budapest nevét használták a marketinghez.

Egyébként a szupermarketekben az egyetlen alkohol amit lehet kapni az a sör, minden más a Liquor Store-okban kapható csak, a sörhöz pedig automatikusan igazoltatnak, ha lehúzod a vonalkódját egyből jön egy eladó megnézni az igazolványodat, mindegy hogy egy 60 éves néni vagy én vagyok az. Meg még egy vicces dolog eszembe jutott, az hogy év elején mondták az eligazításon, hogy a Vanderbilt campusa ún. CocaCola campus, azaz a CocaCola Beverages 20 millió dollárt fizet évente a Vandynek, hogy ne lehessen Pepsi terméket kapni sehol, és hogy a rendezvényeken CocaCola cuccokat rakjanak ki. Érdekes.

A héten Sanyi fogott valami olyan jószágot a kanapén, amiről egyszerűen nem tudjuk eldönteni hogy miféle. A legvalószínűbbnek a pók tűnik, de ez a szörnyeteg csak 6 lábon jár, viszont a rágószervén meg a 6 lábán kívül van még egy pár valamije amire nem lép, nem is olyan mint a többi, és csak húzza maga mellett, vagy integet vele. Ettől eltekintve testfelépítése alapján pók (fejtorr+potroh). Mindegy, jól lefotóztuk, aztán .. aztán inkább nem kínoztuk tovább a zacsiban. Itt van homályosan; kattintva kitisztul.

Nem csak ezért, de részben ezért is péntek éjjel kitakarítottam. Este hazajöttem 8 körül, és majdnem lefeküdtem, mert nagyon fájt a fejem, de aztán inkább egy AspirinC + Algopyrin kombináció mellett döntöttem, aminek az lett az eredménye hogy nem hogy nem feküdtem le, de végül kiporszívóztam, kitisztítottam a fürdőkádat, sütöttem csirkét vacsorára, elmosogattam mindent (ez nagy szó!), főztem teát, kimostam az ágyneműmet meg egy adag ruhát is, írtam maileket, rendetraktam, kitisztítottam a porszívót, lemostam a kukát, skypeoltam kettőt, és akkor olyanokat még nem is említettem mint a borotválkozás. Végül negyed 5-kor feküdtem le; érdekes ez az életritmus, most is 3/4 3 van, de.. de majd egyszer biztos leszokok erről.. (vagy leszokom?)

Ééés, szombaton megint főztem. Furcsa, de élvezem. A másik recept amit Anya küldött még a múltkor, az a hagymaleves volt. Megvettem hozzá mindent pénteken, a póréhagymával mondjuk gondjaim voltak, nem találtam sehol, de nem is tudtam hogy van angolul. Najó, bevallom hogy nem az volt a baj hogy nem találtam, hanem hogy több dolgot is találtam ami lehetett az, és nem ismertem rá, pedig nem voltak egyformák :) Szóval nem tudtam eldönteni hogy melyik az igazi, szótár nem volt nálam, és a leek szót nem ismertem. De aztán az egyiken megmentett a cimke, rá volt írva, hogy “Poireaux”, amiben ugyan kicsit sok a magánhangzó, de elővéve az egyébként kiváló francia kiejtésemet, akár “poárő”-nak is lehet ejteni (majd valaki kijavít), ez pedig nekem elég volt :)

Szóval ma elkészült a hagymaleves is, de sajnos nem tudom eldönteni hogy olyan-e mint az eredeti, ugyanis fogalmam sincs milyen ízű lett, mert nem érzek ízeket úgy meg vagyok fázva. Kinézetre stimmel. Igyekszem előbb meggyógyulni mint hogy megromlana, aztán majd kiderül.

Egyébként rájöttem, hogy remekül tudok úgy tenni mintha értenék a főzéshez, és tényleg élvezem, nem tudom mi lesz ebből… Persze azért a végén kifutott a leves, pedig kb 10 másodpercig néztem félre, de nem ment olyan sok kárba – csak a tűzhelybe folyt bele, de úgy igazán. De már kitakarítottam. Meg kicsit fura volt, hogy csak beleöntős turmixgépünk van (az “anyaféle” hagymaleves turmixolós), de nem volt gond végül azzal sem. Néhány kép alább, recept a “Continue reading” mögött.

Rakott krumpli project

Mostanában kísérletezni volt kedvem, úgyhogy hétvégi programként rakott krumplit csináltam, ez kellően egyszerű étel hogy kevésbé tudjam elrontani. A dolog igen hosszadalmas műveletnek bizonyult, körülbelül szombaton 15:02-kor láttam hozzá, és vasárnap éjjel (hétfőn) 01:30 körül lett kész. Najó, közben azért csináltam mást is :) de azért a szombat délután eléggé eltelt vele, meg a vasárnap késő este úgyszintén. De meglepő módon élveztem, és összességében sikerélménnyel zárult.

A dolog gyenge pontjának az tűnt, hogy ebben az országban nem lehet kolbászt kapni, csak csupa ilyen virsliszerűséget. Választottam egy igényesebb fajtát belőle, ami talán legközelebb áll a magyar kolbász-kategóriához, de azért ez még mindig inkább virsli. De végül nem volt zavaró, egyedül a színe hiányzott a végtermékből, ízre finom volt.

Csináltam egy rakás képet, úgyhogy alább képriportunk következik.

Előbb még néhány megjegyzés:
- Végig azt hittem, hogy túl sok lesz az alapanyag, ehhez képest nem csak hogy belefért a tepsibe, de a krumpli kevés is lett, még főzni kellett utólag
- Mindent megtettem, hogy elsózzam, de a főtt krumpli elég jól bírja a sót, nem lett túl sós
- Nem sikerült úgy beállítani az itteni tűzhelyet, hogy az alsó és a felső fűtőszál egyszerre működjön. “Bake” és “Broil” fokozat van, a Bake alulról melegít választott hőfokon, a Broil meg vagy alulról vagy felülről max hőfokon. A receptben leírt idő így módosult, 45 perc Bake 430 °F-on, illetve 25 perc Broil felülről.
- Nem az igazi mikor nem adják meg precízen a mennyiségeket egy receptben (pl: “ízlés szerint”, “10-12 krumpli”, “kevés só”, “20-30 perc”, “néhány szem akármi”) Én egyelőre úgy főzök, hogy azt csinálom ami le van írva, még nem akarok kreatívkodni. Ha nagymama lennék akkor ez oké lenne, de amíg nincs gyakorlatom addig.. addig inkább nem.
- Ha vasárnap éjjel megsütöd a rakott krumplit amivel a fél szombati napon dolgoztál, majd szépen bedobozolod adagonként a kollégáknak (ha valaki főzésre vetemedik, akkor szoktunk egymásnak vinni); és mindez éjjel 2-re el is készül, be is rakod a hűtőbe, akkor reggel érdemes nem otthon hagyni, hanem magaddal vinni, mert különben nehéz hétfőn ebédre megenni. Tapasztalatból mondom.
- Ha kedden véletlenül eszedbe jut és magaddal viszed a (már kevésbé friss) rakott krumplit (magadnak és a többieknek is), akkor ne hagyd a hűtőben a “tálaláshoz” félretett tejfölt.
- A “Continue reading” mögé kiraktam a receptet csak úgy. Anyától származik, de átírtam, mert egyrészt egyes szám második személy felszólító módban volt, másrészt meg pontosítottam a mennyiségeket a fentieknek megfelelően.
- És akkor a képek, csak úgy.

Keresőkifejezések

A gyakoribb postok a rövidebb postokkal kezdődnek, úgyhogy most megosztom veletek azokat a keresőkifejezéseket, amikkel az elmúlt időszakban ezen a blogon lyukadtak ki emberek.
(Ha valaki például a Google találati oldaláról kattint egy linkre, akkor az adott oldal látja és naplózhatja azt az információt, hogy milyen keresőszavak alapján adta ki a találatot a Google.)

A gyakoriakat nem írom ki, mert ha megint beindexeli a Google, akkor aztán még több ilyen random látogató fog idetalálni, mint akik a brown recluse spiderre vagy a high-fructose corn-syrupra keresnek (meg még rengeteg másik van), viszont itt van pár érdekesebb amiből párat nem annyira értek:

• “eladó burgonya mosó és száritó” (f.y.i. a burgonyamosó egy szó)
• “naplementei élmény” (naplementei? biztos?)
• “fonott kecskeszakáll” (hát, ő is rossz helyen járt…)
• “köröm minták otthon” (???)
• “házi feladat mitöl félek fogalmazás form” (ülj le és írd meg azt a házit, ne csalj)
• “nagy bunkóság, ha nem adsz borravalót?” (nem nagy, csak közepes)
• “ázsiai rendszám” (kösz nem)
• “fűszerpaprika szárítás házilag” (neki se hiszem hogy sokat segítettem…)
• “kötelező a világítás városon kívül?” (Magyarországon igen, az USA-ban többnyire csak éjjel, Ausztriában meg városon belül is)

Szóval nem mindet értem, de vicces volt megnézni.

Update szeptember közepéről

Azt hiszem hetek óta nem írtam, de tényleg büszke vagyok magamra, mert én már az elején megmondtam hogy így lesz. Amellett hogy nem történt említésre méltó, ennek az oka elsősorban olyan egyszerű, hogy nincs rá időm. Akinek nagyon hiányzik írhat emailt, arra válaszolok, mindig prioritása van a bloggal szemben.

Ezt a szép természetes színű sütit csak úgy ideteszem elrettentésnek, ugye szép?

Csak a rend kedvéért megemlítem a Mellow Mushrooms nevű pizzériát ahol két hete voltunk, én akkor először; kifejezetten finom volt, fotó mondjuk nincs, nem volt nálam telefon, mert szakadt az eső és nem vittem. Ennyit erről.

Repjegy
Megvettem a repülőjegyeket januárra és májusra. Pillanatnyi állapot szerint december 22-én fogok legközelebb hazaérkezni és január 10-ig maradok otthon. Végleg(?) pedig 2011 május 30-án hagyom el Nashville-t. A jegyárak érdekesen alakultak, eddig vettem 3 pár Budapest-Nashville retúrt, amiket mindig forintban számoltak el mert a kiindulási ország pénzneme számít, az árfolyam pedig nagyjából ugyanolyan volt. Szóval csak az évszaknak megfelelő a szórás, így néz ki: május-augusztus 225.000 Ft (nyári főszezon), augusztus-december 235.000 Ft (karácsony) és január-május, 169.000 Ft (semmi). Szóval nem mindegy mikor jön-megy az ember. Gondolkodtam hogy idetegyem-e az útvonalakat, de ideteszem, nincs benne semmi titok.

A többiek azt mondják, hogy a karácsonyi menet elég necces lesz, a hazamenők közül én maradok itt a legtovább, a többiek egy héttel korábban már elmennek. A baj csak az, hogy karácsony előtt minden járat tele van, ezért ha rossz idő miatt nem tud felszállni egy gép addig amíg a pilóták ébrenléti ideje engedi, akkor akár 3-4 napra is ottragadhat az ember egy reptéren, nem tudják másik járatra áttenni. Tavaly volt is aki így New York repterén töltötte a Szentestét. Nekem New York biztosan nem fog megadatni mert nem arra megyek (jobb is, a JFK borzasztó hely…), de Detroitra még van esélyem, az is eléggé északon van, lehet hogy lesz hó. Azért remélem nem így lesz.

Pók
És a póktéma újból; Facebookon már megijesztettem vele akit lehetett. Két hete vasárnap reggel felébredtem 6:30-kor, kimentem inni, mondtam Sanyinak aki ott pakolászott, hogy még visszafekszem egy picit, elindultam a szobám felé, viszketett a nyakam, odanyúltam, és ezt löktem le a fülem mellől:

Így nem tűnik annyira vészesnek, élőben azért elég randa. Ami mégis vészes benne, hogy ez egy brown recluse spider, amiről már megemlékeztem itt korábban, a csípése elég veszélyes, ezzel riogatott minket mindenki. Akinek jó a fantáziája az képzelje el, akinek nem jó az írja be a Google képkeresőjébe, linkelni továbbra sem vagyok hajlandó. A hadonászás hatására kicsit összegyűrődött és elpusztult szerencsére mielőtt megcsípett volna, a képen már zacskóban látható, mert eltettük, bevittük a menedzsment-irodába megmutatni. A néni megnézte, megállapította hogy ez tényleg brown recluse (=”barna remete” egyébként), ott a hátán a kehely- vagy hegedűforma, arról lehet megismerni. Ki is hívta nekünk a “Pest control”-t; ők a “kártevőfelügyelet“.

Én alapvetően nem szeretem a nyolclábú teremtéseket – nem mintha a hatlábúakat szeretném, de azoktól nem félek. A pókoktól kicsit igen, főleg hogy ennek tényleg kicsit kockázatos a csípése, bár azt mondják ha időben orvoshoz megy vele az ember és semlegesítik a mérget, akkor jó eséllyel nyomtalanul meg tud gyógyulni. Hát jó, de az azért mégsem járja hogy a fejemen mászkálnak ezek éjjel, úgyhogy ijedtemben még aznap rendeltem neten egy 24-es csomag pókcsapdát. Kiraktam párat, meg az írtók is kiraktak vagy 10-et, meg be is szórták valami porral a lakás néhány pontját, de azóta nem láttunk ilyen pókot, másfélét igen, de az mindegy. Ilyen a csapda meg a pók; akit érdekel kattintson, ez a videó teljesen nézhető: http://www.youtube.com/watch?v=r8R9Dv9T9aQ
Amúgy a link – és így a csapda ötlete is – Pljuskintól származik, akinek kösz ezúton.

Nagytakarítás
Ez a pókosdi váltotta ki a nagytakarítás gondolatát, amit meg is ejtettünk egy kölcsönporszívóval még mielőtt múlt héten jöttek a karbantartók. Egy ideig rend és tisztaság volt utána, de gyorsan elmúlik az ilyesmi, főleg a rend. A karbantartók előzetes várakozással ellentétben nem kötötték be a szárítónkat a szellőzőhöz, úgyhogy azt azóta megoldottunk magunk, már az is működik. De legalább kiszedték a konyhamalacból a féldecis pohárkát ami beleesett és a maradékkal együtt véletlenül ledaráltam :)
(A konyhamalac a mosogató alatt van az egyik lefolyóra szerelve, és a bemenő nyílása épp akkora hogy a felgyülemlő evőeszközök meg a felespoharak bele tudnak mászni. Ez van.)

Megnéztük múlt hétvégén a Shutter Island c. filmet. Nem volt rossz, sokban hasonlít az Inception-re, például abban is, hogy (angol) felirat nélkül csak az vágjon neki aki tud is angolul, én ezt nem állítom magamról, mert nem értettem teljesen, párszor vissza kellett tekerni, és újra meghallgatni egy-egy párbeszédet.

Itt egy kép egy indiai sütispecialitásról, amit Tihamér barátnője, Swati készített mikor filmeztünk. A fűszerezése nekem elég extrém volt, általam soha nem érzett ízek hemzsegnek benne nagyon intenzíven. Csinált guacamole-t meg gyümölcssalátát is, azok viszont nagyon finomak voltak :)

Ha már megint a kajáról van szó, akkor ezt még megörökítem itt: azt hittem hogy nem létezik olyan felvágott amit én ne ennék meg, úgyhogy bátran szoktam kísérletezni bevásárlásnál. Hát, tévedtem. Sikerült egy csomag olyan marhafelvágottat venni, amit nem hogy megenni, de még a közelébe menni se nagyon tudok. Az van írva hogy “Roast Beef – French dip”, és ez úgy hangzott mint ami még akár finom is lehet, ehelyett ami a dobozban volt, az szabályosan büdös, meg se tudtam kóstolni. Pedig nem volt romlott. Még elajándékozni is nehéz volt, szóval nem bennem van a hiba. Tehát a “French Dip” ízesítésű felvágottat ezentúl kerüljük, ez a tanulság.

Chicago – időbeosztás
Pár hete tervezzük már néhányan, hogy egy hétvégén ellátogatunk Chicago-ba, de már többedik alkalommal hiúsul meg. A suli nagyon belendült az utóbbi két hétben, jövő héten tesztet írunk, mindhárom tárgyamból hemzsegnek a házi feladatok, kiselőadások, az olvasnivalókról nem is beszélve. Az utóbbi két hétben körülbelül 4-5 órát sikerült dolgozni a projekten ami miatt elvileg itt vagyok, tényleg durva ez most, de nem sajnáltatni akarom magam, általában nem azért vagyok este 10-11-ig a munkahelyen mert annyira dolgoznék, hanem mert elúszik az idő felesleges dolgokkal. Például: volt egy házi, ahol egy liftszimulátor programot kellett írni (egy belső és külső hívásokra reagáló, kb optimális kiszolgálóalgoritmussal működő lift véges automatáját kellett implementálni tetszőleges kódnyelven), ami mondjuk egy 2-3 órás munka ha szövegesen működik az egész (csak kiírja hogy hol a lift, nem pedig megjeleníti stb..), ehelyett gondoltam egyet, és csináltam neki grafikus felületet, mozgó, animáló lifttel. Aki már csinált ilyet az tudja hogy ez nem két perc, pedig ez nyilván nem volt elvárás.

Azon gondolkodtam, hogy mekkora áldás lenne, ha tudnék igénytelenül megcsinálni dolgokat, és csak összecsapni mondjuk egy ilyen jelentéktelen házit. Szép dolog, hogy az ember alapos meg precíz, de néha nagyon hasznos lenne. Majd igyekszem megtanulni…

Lehet hogy mostanra ez minden mondanivalóm, illetve jövök még egy munkatémájú posttal – csak emlékeztetem magam. Az eddigiek alapján mondjuk nem is tippelnék hogy az mikor fog megszületni, most épp kb 4 dolgon dolgozom egyszerre – házik, projekt és “egyéb” kategóriában. Csak az a megnyugtató, hogy az Airbus két hete nem válaszol a kérdéseinkre, úgyhogy akár rájuk is lehet fogni, ha kérdezné valaki hogy a projekt miért nem halad gyorsabban. (De nem kell neki gyorsabban haladnia egyébként, mert elég gyorsan halad, szóval még csak kérdezni sem fogják.)